2014. szeptember 1., hétfő

Gondolatok I - Első sulinap

Halihó~


Gondoltam mára egy személyesebb hangvételű írással jövök, mégpedig afféle naplóbejegyzés-szerűséggel, mert annyi gondolatom van, hogy muszáj valamilyen formában nyomot hagyniuk. Készüljetek fel, hogy egyik témából fogok átcsapni a másikba.

Elkezdődött az iskola. Tudjátok vagy sem, én az utolsó évemet fogom a gimnáziumban tölteni. Egy év múlva azt tanulhatok, amit csak szeretnék (és ahova felvesznek...). De addig még várnak rám akadályok és feladatok, név szerint szalagavató, nyelvvizsga, érettségi. Ráadásul két tárgyból emeltezem, magyarból és angolból, hogy meglegyen a pontszám.
De most nem a tényekkel akarlak untatni titeket, hanem inkább az érzelmi részével. 1 év maradt. Mi vagyunk a legidősebbek a gimiben, ami nagyon fura, mert az én 158 centimmel inkább tűnök gólyának, mint végzősnek. Nagyon gyorsan elrepültek az évek. Még most jöttünk haza gólyatáborból, aztán most már itt állunk az érettségi küszöbén. Öregszünk. Rohamosan. Meg kell érnünk a feladatokra, el kell engednünk a felnőttek kezét és a saját utunkat kell járnunk.
Mindenki választ magának egy életutat, aztán vagy sikerül megvalósítania az álmait, vagy nem. Érdekes, hogy 18-19 évesen kell döntenünk a hátralévő életünkről. Hol tanulsz tovább, mit tanulsz, mi akarsz lenni... Persze, később lehet módosítani, senki nem garantálja, hogy a szakmádban fogsz először dolgozni, stb stb. De azért mégis, döntsd el, hogy mi akarsz lenni. Persze ez nem úgy megy, tudnod kell azt is, hogy miben vagy jó és ideális esetben ez a két szempont több helyen fedi egymást. Ez még csak az első lépés, a második az, hogy föl is vegyenek. Megy a hajsza, a legkisebb is számít, ha az ember államilag finanszírozott helyre akar bekerülni.

Lezárul egy újabb életszakasz. Általánosba hajtottál, hogy felvegyenek gimibe. Gimibe hajtottál, hogy bejussál az egyetembe. Utána hajtani fogsz, hogy munkát találj, majd azért fogsz gürizni, hogy biztosítsd az öregkorodat is. Mikor kezdhetünk el élni, mindenféle terhek nélkül?
Andi, ne legyél már naiv, olyan nincs.

Akkor hajtsunk. Kíváncsi leszek arra is, hogy mennyire maradnak meg a gimis kapcsolatok. Általános iskolai osztályomból már senkivel nem tartom a kapcsolatot, nem is jutnak eszembe, max. ha meglátom egy-egy képüket Facebookon. De gimivel talán más lesz, tudom, hogy kik lesznek azok, akik személyében igaz barátokra leltem és nem fogom hagyni, hogy az élet elsodorjon minket egymástól.

Van még hátra 1 tanévünk együtt. 9 hónap májusig. Kész terhesség!
Az első nap még viszonylag bizakodóak és kipihentek vagyunk :)

Andi
Youtube | Facebook | Twitter | Instagram Bloglovin' 

1 megjegyzés:

  1. Ez tényleg egy mélyebb téma volt, de örülök hogy megírtad. Sajnálom, hogy az általános barátságok szétmentek, bár én bizakodó vagyok, hogy megmarad az én egyetlen, igaznak tűnő barátom, ámbár az is megeshet, hogy gimiben rájövök, ki is az igaz barát, és a mostani nem is az. Ebbe belemenni nem merek, mert akkor elsuhanok a jelen felett, és a jövőre gondolok. Én sokszor váltottam sulit, és az előző iskolámban azt hittem van egy igaz barátom. Hogy együtt leszünk jóban, rosszban. Most meg... arra sem emlékszem pontosan, hogy hogyan néz ki.
    Jó, talán túl részletes kommentet írok, lehet nincs kedved elolvasni, amit megértek. Én nyolcadikos vagyok, de az érzés ugyanaz. Mármint mi vagyunk a legnagyobbak, de nemrég kis elsősként totyogtunk :)
    Rémisztő, hogy milyen gyorsan repül az idő. Istenem... hamarosan felvételi, majd gimi/sz.közép, és a barátságok bomlanak, romlanak. De azért remélem, hogy a miénk megmarad :)
    Bocsi a hosszú comiért :( :D
    Nóri :)

    VálaszTörlés